Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8.rész

2012.07.08

meendhe.jpg  Ahogy mindenki belépett immár átöltözve a fehér falú, tágas, zöld padlózatú tornaterembe, mindenki megszagolhatta azt a különleges tornacipő, labda és zsámoly szagot. A röplabdahálót szétrágva találtuk egy döglött patkánnyal kísérve, amitől a lányok sikoltva rohantak el, én meg ott maradtam a fiúkkal, és felmértem a kárt. Szóval a tanár azt találta ki, hogy röplabda helyett most kiütőzni fogunk. Egyébként mióta beléptem a terembe, valahogy egy olyan érzésem van, mintha figyelnének, de nem vettem észre senki tekintetét rajtam, úgy, mint a buszmegállóban. Lassan mindenki felkészült a végzetes dobások erejére, és a gyorsaságra. A tanár feldobta a labdát a magasba, és a bátrabbak a labdáért szaladtak. Én csak megálltam a labdától messze, és mikor kezdett a helyzet forrósodni elfutottam. Egyszer viszont majdnem elkapott egy labda, de egy véletlen esés jövetelével, amit ismét a térdem károsulta meg, lehajoltam a találat elől. Se szó, se beszéd, megfogtam a labdát és a legközelebb álló embernek nekivágtam. Találatot kaptam, és a labda is visszapattant hozzám. Nálunk egyébként a játékszabályok olyanok, ha valakit kiütnek, az leguggol a helyére, nem mozdulhat, ha viszont elkapja a labdát, ki tud törni a kiesésből, és újra tud kilőni embereket. Persze ez nem mehet végig. Az utolsó 6 embernél már senki nem nyúlhat a labdához, csak akik még nem estek ki. Én sose hajtottam odáig, hogy most én nyerek. Engem annyira nem izgatott, ez is csak egy játék, amiben a reflexek, és a véletlenek során van a főszerep. Eldobtam magamtól a kis, piros kézilabdát, és elfutottam a helyszínről.
- Buh –súgta valaki a nyakamba. Én ijedve pattantam el tőle, és vörösen néztem a hátam mögé. –Szia. –köszönt Ike rám.
- Ijesztgesd a hóhért!- kiáltottam rá, mikor észrevettem a labdát felém jönni, épp ki tudtam kerülni, Ike pedig elkapta, pont a tenyerébe esett, és gonosz vigyor jelent meg arcán.
- Megvagy. –vigyorgott elégedetten rám.
- Tessék csak!- tártam ki a karom, ezzel jelezve, hogy nekem ugyan mindegy.
- Pedig még az előbb harcoltál.
- Nincs semmi veszteni valóm.
- Hm? Mi lenne, ha emelnénk a tétet. –kuncogott gonoszan.
- Mire gondolsz?- kérdeztem kicsit megriadva tőle.
- Ha én nyerek, akkor elmondom a többieknek a vihartól való félelmed. Ha te nyersz, akkor bármit kívánhatsz tőlem. –mosolygott, rám célozva a labdát. Én felvettem a nyúlcipőt, és még egy szerencsétlen botlás miatt megint elestem, de a dobást ismét kivédtem. Sikerült a végső 6-ba bekerülni. Én voltam az egyedüli lány. Tanakánál volt a labda, és velem szemezett, ahogy én nekiszögeztem a hátam a bordásfalnak. Ő lendült. Én észleltem. Reflexem hatására csak két centire ment el fejem mellett a labda, de mielőtt még visszapattant volna a bordásfalról, elkaptam a labdát és kiütöttem a támadómat. Igazából nem is értem miért mentem ebbe bele a játékba. Ikének semmi előnye nincs, ha ő nyer. Ha én nyerek, akkor még úgy sincs. De ha már eljutottam idáig, még meg is nyerhetem a játékot. Mosolyom elérte Ikét, akinél most a labda volt. Ő is elmosolyodott, majd célzott. A szemembe nézett. Én pedig a mozdulataira. Felkészültem az elugrásra. Felgyulladt a szememben a versenyszellem ősi vágya, és próbáltam nem eloltani. Régen voltam ennyire elszánt. Jó érzés volt, mosolyogtam. Rezdül. Elengedi a labdát. Már jön a labda felém. Balra célzott. A testem pedig leguggolt. Ezt is kivédtem. A labda elpattogott egy másik versenytársam, Hiroto felé. Az felvette és rám nézett, vagy kétlépésnyire tőlem.
- Bocsáss meg, de én lányt nem fogok megütni. –azzal Egy pár méterrel arrébb álló Ikére vetette tekintetét. Én elfutottam a sötét hercegtől, majd megállapodtam a terem másik végén lévő kapufánál. A mögé bújva figyeltem, ahogy a szőke démon és a sötét herceg harcol. Azt nem tudtam, hogy mit beszélhettek, de valamit motyogtak ott az orruk alatt. Egyszer csak csattant a labda és egy ember esett a földre. Megijedtem. Most kihez vonul az a nagy tömeg? Ugye nem Ikéhez? Ne!